Unaloműző olvasmányok

Sajnos, manapság egyre több veszély fenyegeti a fiatalokat, ezért sokkal jobban kell figyelni rájuk, mint a régi generációkra.

Emlékszem, én még úgy nőttem fel, hogy rengeteget játszottam a barátaimmal, sokat időztem a szabadban, saját kiskutyát tarthattam, akivel mindennap sétálni mentem, és már-már úgy kezeltem, mint egy saját gyereket, holott még én is az voltam. Etettem, fürdettem, sétáltattam és szerettem. Szerettük egymást. Ez mondjuk annak is volt köszönhető, hogy kertes házban nőttem fel, hatalmas telekkel.

Ma már egy fiatal pár nem teheti meg azt, hogy saját házat vásárol, kerttel. Így egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a háziállatokat. Ugye sok albérletnél már egyből kiírják a hirdetésben, hogy "Háziállat nem megengedett". Pedig, ha őszinte akarok lenni -és márpedig a blogon illik annak lenni-, nem is tudok jobb dolgot mondani, amire jobban szüksége lenne egy gyereknek, mint egy kiskutya vagy kismacska, akivel felnőhet. Tudom, persze az albérlet tulajdonosoknak ez most rosszul hangzik, de nem szabadna ennyire bekorlátozni az embereket az ilyen feltételekkel. <Zárójelben megjegyzem azt is, hogy lassan már a kisgyermek is kizáró ok (na de kérem!). Persze ennek az az oka, hogy törvény van arra, hogyha egy bérlő nem fizet, és van egy gyermeke, akkor nem tehetik ki a lakásból, mert a gyermek lakhatósági joga erősebb annál, hogy elmaradásuk van a szülőknek. Sokan, ezt akarják elkerülni.>

Innen következik az, hogy a szülő alapjáraton halálra dolgozza magát (vagy majdhogy éhen hal), így nincs elég ideje a gyerekkel foglalkozni.

Gyakorilatilag a fiatal az egész napot majdnem egyedül tölti. Ilyenkor jól jönne egy kisállat, akivel nem unatkozna, és mégsem a gép előtt ülne, vagy a telefonját nyomkodná állandóan.

Ha azt a tényt nézzük, hogy a szülő délután 4-ig dolgozik, és kb. a gyerek is eddig tartózkodik az iskolában, úgy csak naponta 3-4 órát tudnak beszélgetni, együtt lenni. Jobb esetben. Merthogy még a gyereknek segíteni kell megcsinálni a házi feladatokat (abba most nem megyek bele, hogy ez mégis mekkora mennyiséget jelent), főzni kell valamit a családnak, és persze a nőnek is szüksége van a pihenésre. Na már most a házifeladatkészítés, vagy az anyag kikérdezése nem tartozik együttes tevékenységnek, abból a szempontból, hogy a szülő itt nem a gyermek problémáit, gondolatait, életét hallgatja.

"… szükségünk van egymásra. Az élet egymás felkarolásának, megnyugtatásának, segítésének közössége. A fák is szebben virágoznak, ha nem egymagukban állnak, a madarak csoportokban vándorolnak, a halak rajokban úsznak. Mi lenne velünk egyedül?"

<Idézetek Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez című könyvéből vannak. A könyvkritikámat itt olvashatjátok róla>

Ennek ellenére éppen most sulykolják az emberekbe, hogy neveljen gyereket, na igen, de hogy? A napi 2-3 óra annyira nem nevezhető nevelésnek. Ebből az következik, hogy a szülő és a gyermek alig ismerik egymást, leginkább úgymond felületesen. Csak a legfontosabb dolgokat beszélik meg, vagy még azt sem. A szülő vagy nem veszi észre a problémát, vagy nem tud róla, mert a gyerek fél, nem meri elmondani azokat. Régen is voltak problémák a fiatalokkal, de talán akkor kezelhetőbbek voltak ezek.

A legnagyobb baj ott kezdődik, hogy a mai fiatalok, tinik rendkívül depressziósak, stresszesek. Holott egy 12-16 éves gyereknek nem kéne annak lennie. Ebben a korban még a barátok, az első szerelmek, a szórakozás lenne számottevő.

Megdöbbentő számomra, hogy ekkora számban fordul elő öngyilkosság a fiatalok körében. Pont a napokban hallottam, hogy Debrecenben is öngyilkosságot követett el két fiatal, sajnos sikerrel.

Sokan küzdenek szorongással, pánikbetegséggel. Túl nagy a nyomás rajtuk, és ezt nem csak az iskola teszi, hanem a szülő is. A gyerek rossz jegyet hoz haza az iskolából, jön a leszidás, de nem meri elmondani, hogy mi áll ennek a hátterében.

Ne vonjuk meg egyből tőle a számítógépet, vagy telefont, hiszen ezen keresztül érintkezik más emberekkel, a barátaival, akik majdnem a legfontosabbak neki ebben a korban.

Feltételezem rengetegen kérdezik meg egyből suli után, hogy: "Na mi volt ma a suliban?" Erre a válasz: "Semmi". Ugyanakkor nem erőlteti tovább a témát, nem kérdezgeti a dolgairól. A gyerek bemegy a szobába, becsukja az ajtót és így telik el a nap.

"Csak az tudja igazán értékelni az élet szépségét, és csak az tud jóízűt nevetni, aki valaha sokat sírt. Sírni könnyű, nevetni nehéz."

Ilyenkor nem szabad annyiban hagyni a dolgot, beszélgessünk és beszéltessünk! Kérjük meg, hogy segítsen a takarításban, főzésben, bevásárlásban.

Azt kell mondanom, hogy akármikor megyek a Tescoba, Auchanba szinte sehol nem látok családokat együtt vásárolni. Vagy kisgyerekkel sétálnak, vagy pedig egyedül. Pedig akár ez is lehet egy kis együtt töltött idő, szánjunk több időt arra, hogy a gyerek megnézhesse azokat a dolgokat az üzletekben, amik érdeklik. Hiszen nem csak nyugodtabb lesz, hanem meg is ismerhetjük azt az oldalát, amit egyébként nem mondana el:

• Milyen filmeket szeret
• Ezt a stílust kedveli
• Szereti a zöld színt
• Imádja XY énekest
• Utálja ezt a fajta csokit, vagy ételt
• Érdekli a természettudomány
• Ez a kedvenc rajzfilmje

Nem is gondolná az ember, hogy ilyen apróságok mögött mennyi információ rejlik, amikről valószínűleg csak a barátok tudnak. Kicsit talán meglepőnek tűnhet, de sokan nem tudják ezeket a dolgokat a saját fiúnkról/lányukról. 

Próbáljuk szorosabbra fonni a kapcsolatunk szálát, hiszen ezért vagyunk Egy család! A legfontosabb dolog a támogatás, megértés és a szeretet.

Ha ezek már megvannak, akkor legalább otthon nem kell félelmet, szorongást éreznie, és valószínűleg jobban el fogja mondani, hogy mi bántja, mert bízik bennünk. Ha tehetjük, szerezzünk be neki egy kisállatot, akiről gondoskodhat.

Néhány fontosabb probléma tünetei, amire érdemes figyelni, ha a gyerek furán viselkedik:

Depresszió:

Nagyon komoly problémákat okozhat (öngyilkossági kísérlet), ha nem kezeljük időben.

Tünetei: Rossz hangulat, rossz közérzet. Önértékelés alacsony szintje (rengeteg felnőttnél is tapasztalni!), alvászavar, csökkent a koncentrációs készség (ebből következhetnek a rossz jegyek), fáradtság, halállal kapcsolat gondolatok.

Szorongás:

Alvászavar, félelmek, gyomorpanasz, lámpaláz, félénkség, zavartság. Kényszer-viselkedési problémák, túlzott aggodalom, szorongási rohamok.

Pánikbetegség:

Erős szívdobogás, erős fejfájás, mellkasi fájdalom, remegés, hőhullámok, légzési nehézség. Halálfélelem, ájulásérzés, ami ájuláshoz is vezethet. Megőrüléstől való félelem. Emberektől való félelem.

Hogyan vegyük észre a problémát a gyermeknél?

A súlyos önértékelési és önkifejezési zavarban szenvedő gyermek, nem beszél. Figyelmeztető jel lehet, ha bezárkózik a szobájába, alig-alig szól hozzánk, nem csinálja az addigi dolgait, vagy csak kevesebbszer. Negatív élményekről számol be, érdeklődik a halál után (pl. egy elhunyt rokon), semmi pozitívat nem mond, vagy ha hirtelen megbocsájt azoknak, akikre eddig haragudott. Esetleg nyiltan rákérdez, hogy "milyen lenne az életed, ha nem lennék?".

A legtöbb esetben ezek segélykérések, és nem biztos, hogy nyílt szándék áll mögötte, de rendkívül figyeljünk ezekre, és ha kell forduljunk minél hamarabb orvoshoz.

"Anyának lenni nem mesterség. Még csak nem is kötelesség. Egyszerűen egy jog a sok közül. Kimerítő hadakozás lesz. És szinte mindig te fogsz veszíteni. De soha ne csüggedj! Harcolni sokkal szebb, mint győzni, utazni sokkal szórakoztatóbb, mint megérkezni: amikor megérkezel valahová, vagy győzöl, hatalmas űr támad benned. És hogy legyőzd magadban az űrt, ismét útra kelsz, új célokat tűzöl magad elé."

<Idézetek Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez című könyvéből vannak. A könyvkritikámat itt olvashatjátok róla>